2. forduló

Úgy látom senki többet harmadszor, folytathatjuk tehát összevert Iván történetét. 

Amikor az autóhoz ért, már kezdett erőre kapni.
- Ülj! - parancsolt a kis ebre, de az csak értetlenül figyelt. Farát lenyomta a földre, megsimogatta a fejét és kérlelte.
- Maradj így! Jó? Az pedig okos jószág lévén, nem ellenkezett. Körbekémlelt, de a város nem rá figyelt. Óvatosan próbálgatta az ajtókat, ám a fiatal Honda ellenállt a kísérletezésnek és nem akart kitárulkozni gazdájának. Villamos szakember lévén úgy érezte, ha bejutna, nem okozna gondot az elindí­tás. Szétnézett alkalmas eszközt keresve, mellyel fájdalommentesen bírhatná jobb belátásra a makacs autót.
A közelben építkezés területe volt, odaindult és mindenfelé szétdobált va­sakat talált. Találomra kiválasztott kettőt és igyekezett az üveget lejjebb feszí­teni. Apró szilánkok pattantak le a félénk beavatkozás hatására, de nem moc­cant. Reszkető kézzel babrált, s elégedetten állapította meg, milyen előre­látó volt amikor nem szereltetett be riasztót. Mivel az üveget nem szívesen törte volna be, előbb még megnézte a csomagtér ajtaját.
A résbe illesztette a nagyobbik szerszámot, amikor dobhártyája rezgéseitől kővé meredt.
- Játszadozunk? Szilveszter éjjelén?
Rémülten nézett hátra, és a rend őre tornyosult mögötte.
- Elveszítettem a kulcsomat - magyarázkodott Iván. Enyém a kocsi.
- Hát persze - bólintott kedvesen a járőr, és az egyéb papírok után érdeklő­dött.
- Semmim sincs, de otthon igazolnak. Éppen haza igyekeznék - könyörgött, de nem hatott a kifogás.
- Vége a bulinak, folytatás a kapitányságon! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon a derek őrmester. Kezeket az autóra, lábakat szét! - parancsolta és esetlen mozdulatokkal próbálta hősünket megmotozni.
- Nem hagyhatom, hogy most becsukjanak - gondolta rémülten Iván, miközben hallotta, amint rendőre járőrkocsit hív a rádión.
Hirtelen mozdulattal vetette át magát a motorháztetőn, és fájdalmasan huppant le a másik oldalon. Erejét megfeszítve iszkolt az építkezés felé, és mire a közbiztonság őrzőjének agyából végtagjaihoz ért a parancs, hosszú másodpercek teltek el.
- Állj meg te gazember! - ordította, és nehézkesen lódult utána.
Iván erejét a félelem megsokszorozta, úgy érezte az életéért fut. Észre sem vette, hogy már nem kergetik. Kapkodva mászott át a törmelék kupacokon és kifulladva bújt meg a jótékony sötétségben.
Még hallotta a szirénázást, érzékelte a fényeket, de a kiskutyán kívül mást nem vezethetnek elő. Úgy lapult, mint nyúl a barázdában. Egyre csak figyelt és csak akkor mert megmozdulni, amikor már nem bírta tovább a mozdulatlanság fájdalmát.
- Nagy szarban vagy, Iván - állapította meg. Messziről érezni...

Mit lehet itt tenni? Ti  meddig bujkálnátok és utána merre tovább?

1. forduló

Itt a kezdet és az általam írt közvetlen folytatás. Jó szórakozást!

"Az utcán színes lampionokat és papírkürtöket árusító bódék végeláthatatlan sora jelzi, ma van szilveszter. A késő délutáni télies félhomályban csak kevés járókelő eshet már áldozatául az átfagyott ökleiket egymáshoz dörzsölő árusok filléres portékáinak. Kipirosodott arcú háziasszonyok igyekeznek még gyorsan beszerezni az ünnepi vacsorához nélkülözhetetlen apró-cseprő dolgokat, gondtalan fiatalok a sokat ígérő esti partiról csacsognak csillogó szemmel...
Egy ilyen, számunkra oly ismerős év végi utcaképben tűnik fel a templom melletti kis utca sarkán hősünk, Iván, egyik karján egy apró ebbel, kezében egy üveg pezsgő. Hirtelen eszébe jut a konfetti. Színes papírpöttyök kavalkádja egy jól sikerült szilveszteri buli forgatagában! Enélkül nem mehet haza.
Kedvese otthon már talán a fényes társasággal várja a megkésve beszerzett kellékeket. Gyorsan a zsebébe nyúl, majd a másikba, izgatottan tapogatja kabátja felső zsebét, irattárcája után kutatva, de meglepődve és bosszúsan veszi észre, hogy a tárca elveszett, minden iratával, pénzével, bankkártyájával együtt. Ráadásul az autó kulcsa sincs meg. Csak abban reménykedik, hogy a háza titkos kóddal működtetett biztonsági bejáratához való kártya nem veszett el..."

      Hiába. Fájdalmas volt a felismerés. Gyorsan fogyó reménykedéssel vizsgálta át újból zsebeit és minden lehetséges rejtekhelyet. Csak néhány petárda, egy kevés aprópénz, zselés papír zsebkendő és egy múlt heti pénztárblokk a zsákmány.

-          Kell nekem mindent egy helyen tartani – bosszankodott, miközben szórakozottan vakargatta a kiskutya fejét. Na, gyerünk Betty! – szólt a kutyushoz. Próbáljunk meg hazajutni.

Megindultak a parkoló felé és már félúton voltak, amikor eszébe jutott a fekete ember, akitől a petárdákat vette.

-         Hiszen ott még meg volt a tárcám! – kapott a fejéhez. Letettem, amíg a bőgőkürtöt próbáltam.

Mosolyogva szaporázta lépteit, remélve, hogy megtalálja még emberét az egyre fogyatkozó vásárosok között.

A dudaárus nem volt egyedül. Hárman támaszkodtak hanyagul az összecsukható kis asztalnál és unott képpel szemlélték, mindenki máshová igyekszik. Jó estétjére csak kivehetetlen morgás volt a válasz.

-         Nem talált véletlenül egy tárcát? – próbálkozott félszegen. Azt hiszem, nemrég itt felejtettem.

-          De igen. Megveszi? – jött a váratlan kérdés.

-          Hogy-hogy? – értetlenkedett Iván. Hiszen az enyém!

-          Már nem! De olcsón megszámítom – vigyorgott pimaszul, kivillantva ritkás fogsorát.

-         Mit képzel maga? – ordított felháborodva. Adja vissza, vagy rendőrt hívok!

-          Nézzétek már a kis bolhát, hogy ugrál – sziszegte a becsületes megtaláló. Le kéne csillapítani!

Fenyegetően fogták körbe, és Iván a harmadik után már nem számolta a pofonokat, majd egy közepesen erős lábmozdulat hatására térdre rogyott.

-          Húzz el innen apukám! – szólította fel nyomatékosan a „fogas” és 43-as magas szárú cipőjével megtolta szelíden.

Eddig ismeretlen nézőpontból, hason fekve szemlélte közvetlen környezetét, majd megsemmisülten, vérző orral tápászkodott fel pezsgős üvege szilánkjai közül. Sebeit nyalogatva vánszorgott a kiskutyával az erős fiúk gúnyos röhögése kíséretében...

Kíváncsian várom a véleményeket a lehetséges folytatásokat illetően. Ti merre mennétek?

Játék előzetes

Nem tudom emlékeztek-e az évezredváltásra? Amikor szerintem egy kissé "mesterséges pánikot" keltettek a számítógépes rendszeridő miatt. Hogy mi lesz a régi gépekkel irányított hálózatokkal? Összeomlik-e minden amiatt, hogy a gépek esetleg azt hiszik, 1900. január 01. lesz? Úgy gondolom ezekre időben felkészültek, nem következhetett volna be katasztrófa, de azért egy kis figyelemfelhívásnak jó volt. Ekkor a Philip Morrisnál dolgoztam (ó boldog idők!), és kiírtak egy családi pályázatot ennek apropójára.

 

A főnyereményként egy komoly számítógéppel húzták el előttünk a mézes madzagot. Nekem akkor éppen nem volt, nagyon vágytam rá. A többi nyeremény is kecsegtető volt, de azok miatt nem vágtam volna bele. A feladat pedig: megadták egy történet elejét és végét, a középső részt pedig meg kellett írni, úgy, hogy illeszkedjen a helyére és az alábbi, meghatározott szavakat bele kellett szőni tetszőleges sorrendben.

szökőév, milleniumvírus, katasztrófaterv, ezredvég, felkészült, átállás, poloska, mikroprocesszor

Volt még hozzá gyermekrajz pályázat, totó és egy korhelyleves recept katasztrófa esetére. Így volt teljes a családi pályázat. A többivel most nem foglalkozok, csak a történettel.

A mostani, kedves játszótársaimnak készülő játékomban pedig a következő lesz a feladatotok. Mivel a teljes írásom öt és fél A/4 oldal (sci-fi és mese kombinálása, nem teljesen világirodalmi stílusban), részletekben fogom közölni. Nem tudom hány részben, kb. 5 és 10 között gondolom, majd meglátjuk. Amikor abbahagyok egy-egy részt, azt kérem, néhány mondatban írjátok le ti merre vinnétek a cselekményt? Milyen folytatást képzeltek el? Nem azt várom hogy már az elején teljesen koncentráljatok arra, hogy a végével is passzoljon, az nem érdekes! Csak kíváncsi vagyok milyen gondolataitok támadnak? Mire gondoltok? Nem kell csak pár mondat, esetleg vázlatszerűen főbb irányok, vagy ahogy gondoljátok. Az utolsó forduló egy tippelés lesz, szerintetek értem-e el valamilyen helyezést? Nem számít jól tippeltek-e, csak a részvétel. Azt hiszem mókás és munkás kis játék lesz! Remélem ilyet máshol még nem csináltatok, és úttörő lehetek!
Addig lehet játszani egy-egy fordulóban, amíg a következőt közzé nem teszem. Az utána érkező, előző bejegyzéshez tartozó írásokat már nem veszem figyelembe, visszamenőlegesen nem lehet játszani. Nem kell hogy csak követő játszhasson, úgy gondolom aki ezt végig csinálja, az követi a blogom. Ha akarjátok hirdetitek, ha igen, előre is köszönöm. Aki legalább a fordulók felében játszott, mindenki kap egy tocsa-t, a végső nyeremény sorsolásán pedig azok vesznek részt, akik minden fordulóban részt vettek, vagy legfeljebb kettőt hagytak ki. A nyeremény egy angyalka, amit már bemutattam nektek. A szerencsés és dolgos nyertes választhat, milyet szeretne. Úgy tervezem, december 10-én véget ér a játék, hogy még karácsony előtt biztosan megérkezzen.

Akkor a megadott kezdet:

"Az utcán színes lampionokat és papírkürtöket árusító bódék végeláthatatlan sora jelzi, ma van szilveszter. A késő délutáni télies félhomályban csak kevés járókelő eshet már áldozatául az átfagyott ökleiket egymáshoz dörzsölő árusok filléres portékáinak. Kipirosodott arcú háziasszonyok igyekeznek még gyorsan beszerezni az ünnepi vacsorához nélkülözhetetlen apró-cseprő dolgokat, gondtalan fiatalok a sokat ígérő esti partiról csacsognak csillogó szemmel...
Egy ilyen, számunkra oly ismerős év végi utcaképben tűnik fel a templom melletti kis utca sarkán hősünk, Iván, egyik karján egy apró ebbel, kezében egy üveg pezsgő. Hirtelen eszébe jut a konfetti. Színes papírpöttyök kavalkádja egy jól sikerült szilveszteri buli forgatagában! Enélkül nem mehet haza.
Kedvese otthon már talán a fényes társasággal várja a megkésve beszerzett kellékeket. Gyorsan a zsebébe nyúl, majd a másikba, izgatottan tapogatja kabátja felső zsebét, irattárcája után kutatva, de meglepődve és bosszúsan veszi észre, hogy a tárca elveszett, minden iratával, pénzével, bankkártyájával együtt. Ráadásul az autó kulcsa sincs meg. Csak abban reménykedik, hogy a háza titkos kóddal működtetett biztonsági bejáratához való kártya nem veszett el..."

A befejezés:

Másfél napi éhezés és vacogás után végre ismét fedél van a feje fölött. Az új év első napja ez. Gondos kezek vigyáznak rá, Maria minden percét vele tölti. A sáros ruházata egyik zsebéből egy viharlámpa kerül elő és egy autó visszapillantó tükre.
Ezen mindketten mosolyogni kezdenek. Legfontosabb dolog ezután az lesz, hogy visszaszerezzék a kutyát."

Mit szóltok?

Holnap jön az első forduló! Szép napot mindannyitoknak!

Az első nyeremény

Még csak két hónapja blogolok és máris rám mosolygott a szerencse. Monica játékán én voltam a legszerencsésebb. Kicsit féltem látva az ékszereit, mit fog küldeni nekem? Igaz hogy van lyuk a fülemen, de kb. tíz éve meglett apaként úgy gondoltam, a fülbevaló talán már nem nekem való. Sebaj, Jutka is profitálhat az én szerencsémből. Aztán mi történt? Kaptam egy afrikai türkizből készült férfias kulcstartót!

Hát mit mondjak? Nagyon jól esett, nagy örömet okozott.  Hozzá még néhány kedves sor is érkezett. Mivel a kulcsaim olyan sokan vannak, hogy néha már-már kulcsárnak érzem magam, az autónk kulcsait fogja tartani, és amikor kezembe veszem, mindig Monica jut majd eszembe. Köszönöm.

Könyvajánló

Bemutatkozó soraimból tudhatjátok, szeretek olvasni. Azt mondjuk nem, hogy rengeteg könyvem van otthon, de nem is nehéz következtetni rá. Nemrég csatlakoztam a trnd Magyarország csapatához, ahol különféle dolgokat lehet tesztelni. Képzeljétek, lehetőséget kaptam a legújabb projektben a részvételre! Ez az olvasási szokásokhoz kapcsolódik, amelynek keretén belül, rendelkezésemre bocsátották Suzanne Collins: Az éhezők viadala c. könyvét.

Néhány próbafejezetet a trnd honlapján elolvashattam, amit most Ti is megtehettek itt. Nekem nagyon tetszett ahogyan indul, ami a könyv első kb. 30 oldala volt. Úgy éreztem ezt a könyvet feltétlenül el kell olvasnom. Jelentkeztem, kiválasztottak, ma megkaptam! Szuper!

Kaptam még 10 nyomtatott próbafejezetet (a könyv első formája, hogy nyomdai tudásomat is csillogtathassam, hiszen ezelőtt egy fél évvel még egy nagy nyomda karbantartási vezetője voltam, csak sajnos tönkrementünk, pedig milyen jó könyveket készíthetnénk még most is!), amit majd szétosztok ismerősök között, hátha kedvet kapnak az elolvasására. Akkor jöjjön egy kis kedvcsináló, a hátoldal, ami könyv vásárláskor az első benyomást adja.

Jónak tűnik, ugye? Én szeretem a sci-fi és fantasy regényeket, főleg ha űrhajó is van benne. Normális vagyok szerintetek? Na ebben speciel nincs űrutazás, de ettől a kis hibától eltekintek. Amit egyelőre elmondhatok, újszerű történet egy lehetséges földi jövőben, amit nem szeretnénk, ha megvalósulna. Szimpatikus fő karakterek, izgalmas várakozás, mi jöhet folytatásként? Nem tudom milyen könyveket szerettek, de ha rám hallgattok, elolvassátok. A folytatással pedig jelentkezem. Most megyek olvasni.

A napokban többfordulós játékkal jelentkezem, figyeljetek, jönnek egymás után a feladatok! Szerintem az is újszerű lesz, nem csak a könyv témája. Kíváncsi leszek, mit fogtok hozzá szólni?

Karácsonyi előzetes

Legutóbb beharangoztam a készülő lámpánkat, és bemutattam az angyalkáimat. Annyi szépet írtatok -hízott is a májam rendesen- amit nagyon köszönök itt is. Többen is azt mondták mostanában, hogy jön a Karácsony, méghozzá rohamléptekkel. Én ettől annyira pánikba estem, hogy félretettem a lámpát egy kis időre (bár már befóliáztam), és tervezgettem egy-két kis gyertyatartót. Sajna eléggé hasonlítanak Andi műveihez, de azt hiszem ezek a formák egyszerűen örök és megunhatatlan minták, minden változtatás csak ronthat rajtuk. Nekem is meg kellett terveznem őket, aztán elrohantam színes gyertyákért. Tegnap pedig elkészítettem a kis tartókat. Azért is siettem, mert ma mentünk rokonokhoz, temető, stb. tudjátok hogy van ez. Ők kapták ajándékba, és nagy sikert aratott a körükben.

Búcsúzóul pedig csak annyit mondok, ne lankadjon a figyelmetek, hamarosan megint lehet tocsa-t szerezni, és ki tudja... jöhet még nagyobb játék is.

Kell egy kis hangulatfény!

Nemrég elkezdtem készíteni egy lámpát. A hálószobánkban lesz a helye. Pontosabban kettő is lesz majd, de hát csak sorjában. Kis fali lámpa az ágy fölé a falra. Még nem döntöttem el négy vagy öt oldalú lesz-e? Eredetileg ötre gondoltam, de azóta úgy vélem, lehet hogy elég lesz négy oldal is. Jelenleg négy oldal vár a sorára. Ha kell megcsinálom az ötödiket is.

Megmutatom nektek a tervet. 

Itt tartok most.

 Na jó! Kicsit előbb, mert mind a négy oldal összecsiszolása elkészült már.

Azért közben, hogy ilyet is csináljak, készült két kis angyalka! Mondják a tapasztalt Tiffany-sok, a karácsonyt nem lehet elég korán kezdeni. Valószínűleg igazuk is van, de nekem még csak erre futotta az időmből.

Majd lesznek még társaik, terveztem egy szép kis karácsonyi díszt is (most az az egyik kedvencem), de előbb a lámpa. Mert kell egy kis hangulatfény!

Vége, vége, vége!

Egy újabb kicsike játék ért véget. Egyik-másik megjegyzésen jót mosolyogtam, na nem azért mert nevetséges ötletetek volt, hanem jópofákat írtatok. Arról pedig, hogy valaki "hülyeséget" ír, az a véleményem - hogy ha én lennék Besenyő M.M.J.T. István, aki nem vagyok, azaz Besenyő Mindig Mindent Jobban Tudó István, ő azt mondaná, "ez kérem, hülyeség!" -, én ilyet nem mondok. Tisztelem mindenki véleményét, ezen a blogon mindig demokrácia lesz, fontos számomra mindannyitok gondolata. De azért akkor is jól szórakoztam!
Most már látom, nem is volt ez olyan könnyű, mint ahogyan én azt előre hittem. Nem volt a mérethez viszonyítási alapotok. De ez nem volt szándékos, ilyen fotót készítettem és arra nem is gondoltam akkor, ebből még játék is lesz.
Ennyi bevezető után végre kinyögöm, mi is ez? Igen!

Ez bizony távirányító tartóként hasznos része nappalinknak. Nem tudom nálatok vannak-e problémák a távirányítókkal, nálunk mindig el-el tűntek. Állandóan keresni kellett valamelyiket, de mióta van ez a kis tartó, nem kell velük bújócskázni. Nagyon praktikus dolog. Arról nem beszélve mennyivel rendezettebb így, hiszen az asztalon sincsenek szanaszét.
Egyetlen helyes megoldás érkezett, mégpedig Cinella volt nagyon ügyes, így övé a tocsa.
A többiek se szomorkodjanak, majd legközelebb újra nekifuthatnak egy másik játéknak.
Addig is szép napokat kívánok!

Játsszunk!

Néhány újabb kedves olvasóval bővült a blogom, sok szeretettel üdvözöllek benneteket Blithe, Ilumilu, Barbi, Zsófi és Csilla. Remélem sokáig tudok majd számotokra is érdekes dolgokkal szolgálni! Mivel a legutóbbi játékon senkinek sem sikerült tocsa-t szerezni, itt az újabb lehetőség.

Ezt a valamit augusztusban készítettem. Találjátok ki miért? Ezzel tulajdonképpen azt is kitaláljátok, mi ez? Úgy gondolom, nem lesz nehéz. Jó kis alkalom a könnyű tocsa szerzéshez. Hiszen tudjátok, csalafinta is leszek még! De nem most! Egyszerű kinézete ellenére azért nem is volt olyan könnyű elkészíteni. Saját használatra készült és jól bevált. Bárki aki kitalálja, kap egy tocsa-t. Az ezt megelőző játéknál volt aki lemaradt, remélem most minden játékoskedvű olvasóm időben felfedezi a lehetőséget. A határidő pedig október 15. éjfél.

Tükröm, tükröm...

Megszületett az első tükröm. Az elmúlt hét végén. Egy kicsi, asztalra állítható tükröcske. Olyan mint egy fényképtartó, legalábbis hasonló. Próbáltam nem túl harsány színeket keresni, amik jól mennek szinte bárhová. A barna szinte alap nálunk, hozzá még egy kis lila néhány árnyalatban. Azt hiszem nem is lett rossz.

Hogy mi készül legközelebb? Nem tudom. Jutka szeretne valami szívecskés mécsestartót, lehet hogy az. De majd meglátjuk milyen megérzéseim lesznek, milyen lesz a kedvem, mert az az igazi, amikor csak úgy jön valami. Amit úgy érzek, hogy meg kell valósítani.

Édesszájúak vagyunk

Azt már tudjátok, hogy a Tyffany-t nagyon szeretem, időnként asztaloskodom, de vannak még más oldalaim is. Mivel Jutka hét közben keveset van itthon, hétvégén sokat robotol a lakásban, főként a konyhában. Mi próbálunk segíteni, de nem mindig sikerül, időnként nem vagyunk kellőképpen lelkesek. Bár eléggé háziasak vagyunk hárman fiúk, azért nélkülözhetetlen a női kéz. Ma is így történt, én inkább készítettem egy újabb Tiffanyt-t, amit majd legközelebb mutatok meg. Viszont ilyenkor már nem nagyon akarom azzal terhelni, hogy még süssön is, ezért néha én készítek valamit, leginkább azért, hogy örömet szerezzek neki. Figyelgetem a blogokat, sok érdekes, finom receptet látok, de azért ahhoz kell egy adag bátorság, hogy egyik-másikhoz nekikezdjek, pedig szoktam főzni. A múltkor például annyira megtetszett Mrssame egyik sütije, hogy nekifogtam. Pontosabban Jutka sütötte a piskótát, a többit meg én próbáltam meg. Hát mit mondjak? Köszönő viszonyban sem voltak egymással. Inkább somlóiként készült el, mert a krém hígabb lett a kelleténél. De isteni finom lett!
Ma újra gondoltam, készíteni kellene valami egyszerűt, amit férfiember is könnyen összedob. Így sikerült.

A receptre nem vesztegetek időt, egyszerű puding. Alul puncs, aztán egy kis olvasztott csoki, vanília puding és megint csoki, tejszínhab és újra a megunhatatlan csoki egy csepp rummal bolondítva. Nézzétek el, hogy nem vettem elő a tortadíszítőt, de férfiasan bevallom, nem volt kedvem utána elmosogatni még azt is.

Díjat kaptam!

Vegazustól kaptam a díjat, aminek nagyon örülök, és itt is újra megköszönöm. A díjat a szép és valami pluszt adó blogok kapják. Büszke vagyok hogy ilyen gyorsan kiérdemeltem.

A díjat tovább lehet adni, és én élek is a lehetőséggel. Akik blogja rövid idejű pályafutásom alatt meghatározóak számomra:
Tiffany-Andi - Tiffany-Andi kreatív
Tiffanylda - Tiffanylda

és akik blogja különösen érdekes nekem:
Edina - Edina szappanjai
Ilumilu - A két kezem öröme

és aki már megkapta a díjat, de tőlem is meg kell hogy kapja, hiszen egyik kedvencem:
MrsSame - Kalandozásaim

Fogadjátok szeretettel!