Édesszájúak vagyunk

Azt már tudjátok, hogy a Tyffany-t nagyon szeretem, időnként asztaloskodom, de vannak még más oldalaim is. Mivel Jutka hét közben keveset van itthon, hétvégén sokat robotol a lakásban, főként a konyhában. Mi próbálunk segíteni, de nem mindig sikerül, időnként nem vagyunk kellőképpen lelkesek. Bár eléggé háziasak vagyunk hárman fiúk, azért nélkülözhetetlen a női kéz. Ma is így történt, én inkább készítettem egy újabb Tiffanyt-t, amit majd legközelebb mutatok meg. Viszont ilyenkor már nem nagyon akarom azzal terhelni, hogy még süssön is, ezért néha én készítek valamit, leginkább azért, hogy örömet szerezzek neki. Figyelgetem a blogokat, sok érdekes, finom receptet látok, de azért ahhoz kell egy adag bátorság, hogy egyik-másikhoz nekikezdjek, pedig szoktam főzni. A múltkor például annyira megtetszett Mrssame egyik sütije, hogy nekifogtam. Pontosabban Jutka sütötte a piskótát, a többit meg én próbáltam meg. Hát mit mondjak? Köszönő viszonyban sem voltak egymással. Inkább somlóiként készült el, mert a krém hígabb lett a kelleténél. De isteni finom lett!
Ma újra gondoltam, készíteni kellene valami egyszerűt, amit férfiember is könnyen összedob. Így sikerült.

A receptre nem vesztegetek időt, egyszerű puding. Alul puncs, aztán egy kis olvasztott csoki, vanília puding és megint csoki, tejszínhab és újra a megunhatatlan csoki egy csepp rummal bolondítva. Nézzétek el, hogy nem vettem elő a tortadíszítőt, de férfiasan bevallom, nem volt kedvem utána elmosogatni még azt is.