Boldog Új Évet Kívánok!

Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánok Arany János soraival!

Alkalmi vers Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? - Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros; Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját Kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. A biró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedviért a babát Soha ki ne öntse; Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hően. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Író pedig írónak Szemét ki ne ássa, - Ne is legyen az idén Napfogyatkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj` Isten, mi minden nincs Ez uj esztendőben!

Arany János

Ötletbörze

Az utóbbi időben kissé megfogyatkozott az üveg készletem. Egyébként sem volt túl sok, szerettem volna többfélét is, újakat, másokat. Az a nagy baj, hogy Egerben nem tudom beszerezni, ezért nagy gond a vásárlás. Utazni kell érte, vagy neten rendelni, de jobb szeretem igaziban látni. A monitor eléggé rendesen csal, érhetnek (és érnek is) meglepetések. Tegnap nekiindultunk. Irány Debrecen! Igaz hogy fárasztó volt, de megérte. Igazán elégedett vagyok az eredménnyel! 15 féle üveget vettem, bár nem mindegyik új, néhányat már használtam eddig is. De az árak! Ne tudjátok meg, mennyi pénzt hagytam ott! De valamit valamiért! Még mindig ez volt a számomra ismert legolcsóbb megoldás. Most már újra újult erővel nekilendülhetek. Csak azt nem tudom, mi legyen az első, ami ezekből készül? Van valami jó ötletetek? Kíváncsi lennék rá? Hogy érdekesebb legyen, aki javaslatot ad, és a családi tanács azt mondja, legyen, az kap egy tocsa-t. Aztán majd megmutatom az elkészült alkotást. A javaslatot tevő pedig adhat neki nevet, címet, vagy mittudoménmit. Ami illik hozzá.
Mutatom az új szerzeményeket.A többség kissé átlátszó, főként meleg színeket választottam, színeseket, vidámakat. Piros, narancs, sárga, borostyán, vöröses-barna, egészen mélykék, sötétzöld...

Most szabok határidőt is, legyen mondjuk január 01. éjfél. Akkor hát rajta! Hadd lássam, kinek-kinek mi jut eszébe? Esetleg mi a vágya? Mi dobogtatná meg a szívét, ami színes üvegekből készül?

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi hetekben kissé elhanyagoltam a blogom, és így titeket is. A karácsonyi készülődés elég sok energiámat elvette, időnként úgy éreztem, nem is birkózom meg a feladatokkal. Szerencsére örömmel jelenthetem, minden rendben, ami még hátra van, az már nem nagy ügy. Ezúton kívánok mindannyitoknak Békés, Boldog Karácsonyt, köszönöm hogy érdeklődtök a munkáim iránt, köszönöm a dicsérő szavakat, és megtisztelő, hogy ha a távolból is, de megismerhettelek benneteket.

Eredményhirdetés

Kedves érdeklődő olvasóim!

Véget ért maratoni hosszúságú játékunk, remélem nem volt nagyon unalmas a számotokra. Örülök hogy sokan figyelemmel kísértétek, és hogy többen is folyamatosan leírtátok gondolataitokat. A pályázaton annak idején ezzel az írással és a többi feladat végrehajtásával a második helyezést értem el. Jól esett, de azért bevallom, csalódott is voltam. Annyira szerettem volna azt a számítógépet!

A Mikulás hozta el az ajándékot.

 

Nagy izgalommal tartottuk meg a sorsolást, ma ünnepeltük Jutka névnapját, így az ünnepelt húzta ki a szerencsés nyertes nevét. Aki nem más, mint

Bodnár Gréti

Gratulálok neki, és mindenkinek köszönöm, hogy velem játszott. A többiek most 1-1 tocsa-val lesznek gazdagabbak, ami még jól fog jönni. Majd meglátjátok! Addig is maradjatok velem, látogassatok meg, igyekszem érdeklődésetekre számot tartó dolgokkal jelentkezni. 

Gréti! Tőled pedig kérek egy e-mailt a pontos címeddel, hogy melyik angyalkát szeretnéd, jó lesz-e abban a színben, vagy mást szeretnél? Kicsit fogyóban van az üveg készletem, de ha tudom, megoldom. 

Kellemes hétvégét kívánok!

Befejező rész

Ivánt végre hazavezettem a nem mindennapi kalandok után.

Puha érintést érzett homlokán, és szemét kinyitva az öröm hullámai öntötték el fáradt testét. Maria hajolt fölé gyöngéden mosolyogva. Karja féltőn ölelte és egyetlen gyertya fényében árnyékuk összefonódva remegett a falon.
- Minden rendben lesz - súgta, és Iván megkönnyebbülten adta át magát közel­ségének. Még érzékelte amint Maria lágy hangon duruzsolva meséli el, hogyan hozták be, mint egy ázott kismacskát az ajtó elől éjfél után pár perccel, miután pacemakere elkezdte őrült táncát. Elmesélte hogyan aludtak ki a fények, és hogy a televízió utolsó erejével próbálta a pánikba eső emberek tudatát felelős gondolkodásra bírni, majd emelt fővel adta meg magát a mindent felemésztő energiahiánynak. A fényes társaság még tartotta magát, de a széthúzás csirája már kezdte felütni a fejét, és hirtelen szárba szökkenve, mint tébolyult hangyák szaladtak szét. A jó öreg generátorok hangja hallatszott elszórtan s Maria sajnálta, csak elemlámpákra és gyertyákra hagyatkozhat.
Az EUROTÁV, az persze alaposan felkészült! Bárhová lehetett telefonálni, de csak a türelmeseknek, mert a kedves szőke hang mindenkinek ezt mondta.

- a vonalak zsúfoltsága miatt a hívott szám nem elérhető. Legyen szíves megismételni a hívást később... Egy idő után persze ez is unalmas volt.
A szomszédos repülőtérről is furcsa zajok és gyanús fények tűntek fel a fi­gyelmesebb szemlélődőknek. A közutak? Aki jót akart még hazatért éjfél előtt! Ebben a helyzetben meg a gáz minek?  Hiába volt a gondos tervezés, a minden eshetőségre készenlét, azért az ember még mindig csak játékszer a saját maga által kialakított játékszobában. 

Azt hiszem - fejezte be Maria - megtanulom a gyertya öntést és részt veszek túlélő tanfolyamon, azután jöhet a 3000.
Iván nem hallott már percek óta semmit, elégedett arccal bezárta tudatát, hogy minél előbb új energiával töltődjön fel. Mire fogékony lett a világ dolgaira, Maria már a hideg vacsorát készítette. Hátulról lépett mögé, gyengéden átölelte és testüket a boldogság hullámai járták át.
- A nehezén túl vagyunk - mondta Maria, de elárulhatnád hol jártál éjfél előtt?
Nagy sóhajtással kezdte el, kedvese pedig aggodalmasan és hitetlenkedve hallgatta. Már benne jártak az estében mire a végére ért.
Percekig ültek csendben könnyes szemmel szorítva egymás kezét, és Iván megkönnyebbülten gondolt arra, hogy másfél napi éhezés és vacogás után végre ismét fedél van a feje fölött. Az új év első napja ez. Gondos kezek vigyáz­nak rá: Maria minden percét vele tölti.
Sáros ruházata egyik zsebéből egy viharlámpa kerül elő és egy autó vissza­pillantó tükre. Ezen mindketten mosolyogni kezdenek. Legfontosabb dolog ezután az lesz, hogy visszaszerezzék a kutyát.

Ez volt tehát az én történetem amivel a pályázaton részt vettem. Szerintetek értem el valamilyen helyezést? Tippeljétek meg! 
A határidő: december 10. 17:00 utána sorsolok, aztán repül egy angyalka.

Egy kis segítség, vagy nehézség a tippeléshez.

1. helyezés

2. helyezés

3. helyezés

Különdíj

  Helyezetlen 

Ne feledjétek, nem számít helyesen tippeltek vagy sem!

Azt is szívesen venném, ha megírnátok véleményeteket erről az eddigi egyetlen írói megnyilvánulásomról. Sokkal többen követték a cselekményt, mint ahányan játszottak. Tőlük is örömmel olvasnék visszajelzést! Tudjátok! Bírom a kritikát is! Úgy gondolom, ez próbálkozás is belefért a kreatív dolgok közé. De írói babérokra valószínűleg ezután sem török.

Hasonló, de mégis más!

Mostanában nálam nem csak kifejezetten karácsonyi dolgok készülnek. Persze vannak angyalkák és társaik, de azért szeretem a változatosságot is. Néhány napja a sógoromékat látogattuk meg, és mivel náluk még nincs az általam készített Tiffany-kból, úgy gondoltuk ne lógjanak ki a sorból ők sem. Nosza, gyorsan összekaptam magam, üvegeztem nekik egy szalvéta tartót. Persze Jutka már a szokásos mintát szerette volna, de én valami másra vágytam. Kompromisszumként hasonló készült, de mégis egészen más! Így mindenki elégedett volt a végeredménnyel. A színhatást pedig kifejezetten a környezet miatt választottam, bejött nekik (ezt az üveget egyébként is miattuk vettem).

 

"Ivános" játékom holnap az utolsó fordulójához ér, aki még esélyes az angyalkára és nem jelentkezett, az igyekezzen! Senki ne bukjon el a cél előtt! Itt már határidő is lesz, hiszen 10-én este sorsolni szeretnék, úgyhogy hajrá!

Utolsó előtti forduló

Folytatva a mesét, Iván megpróbáltatásai a végéhez közelednek.

Ahogy bandukolt tovább gépiesen, lábait egyre nehezebben emelve, úgy érezte az éhség és a fagyos szél minden energiáját felemészti. Szeretett volna már megpihenni, magát összehúzni valami védett helyen és átadni testét az édes, mindent megoldó álom ördögének.
- Nem teheted ezt! - hallotta saját hangját, mely koponyáját betöltve visszhangzott messziről. Görcsös erőfeszítéssel próbált koncentrálni, szemei mint radar pásztázták a környék mozdulatlanságát, élet nyomát keresve. Hirtelen valami mozdult jobb felől, s ahogy fókuszába fogta, már meg sem lepődött.
- Egy rózsaszínű poloska - állapította meg. Vajon nála minden rendben van?
- Nincs - villant gondolataiba a válasz. Hiszen pillangó voltam és megfertőződtem. Milleniumvirussal! Vigyél magaddal, egyazon az orvosság bajainkra!
Felvette és vállára helyezte a meghökkentő színben pompázó teremtményt.
Hiszen nem is bánta meg, mert több órás keresgélés után, sártól, víztől el­gyötörten, a kis poloska látta meg a 2000 évet. Ott ült egy telefon fülkében és viharlámpa fényében sütkérezett.
- Nehogy elijeszd! - súgta a poloska, hiszen ez egy szökőév.
Rövid tanakodás után segítségül hívta a mikroprocesszort és az ezredvéget. Az ezredvég bekerítette a fülkét, ettől lehervadt az önelégült mosoly Y2K arcáról. Cikázva menekült, de a 64 lábú és a kis poloska együttes erővel sa­rokba szorította és megadó sóhajtással kellett elfoglalnia helyét a szelen­cében.
- Most már csak vigyáznod kell rá - mondta a pillangó, mielőtt a levegőbe emel­kedett. Az ezredvég is megkönnyebbülten foglalta el helyét egy vastag könyv­ben, melynek borítóján arany számukkal állt: 1999. A "lábasjószág" egyszerűen eltűnt.
A viharlámpát magához véve indult vissza a leszálló szürkületben és hosszú bolyongás után tépetten, de csillogó szemmel, utolsó erejével kapaszkodott fel a lépcsőkön és nézett farkas szemet a szemtelenül villogó piros leddel.
- Azt hiszed törődöm én veled? - s választ nem várva nyomta meg a csengő gombját.

Hazaértünk, de mi történhetett odabent?

7. forduló

Iván elindul az ismeretlenbe hasonlóképpen, mint a legkisebb királyfi. Esélye sincs mégsem adja fel (amikor tőlem megkérdezik, mi a legjobb tulajdonságom, azt szoktam mondani "soha nem adom fel"). Lehet hogy Iván és én rokonlelkek vagyunk?

Lassan lépkedett a pocsolyákat kerülgetve és nagyon magányosnak érezte ma­gát. Meg kell találnom, meg kell találnom - mondogatta, hiszen Mária vár. Megkeresem, visszahozom, ha belepusztulok is - döntötte el a kérdést, és máris megkönnyebbülve kezdett mindent szebbnek, békésebbnek látni. Hangfoszlányokat hozott a szél messziről, gyengén, mégis érthetően.
- Segítség, segítség!
Tempóját szaporázva egyre közelebb ért egy autóroncshoz, ahonnan a kétségbe­esett kiabálás hallatszott.
- Itt nincs senki - állapította meg csalódottan.
- Dehogyis nincs! Itt vagyok a visszapillantó tükörnél.
Közelebb hajolva, hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Te beszélsz?
- Persze. Egy 64 lábú mikroprocesszor ennél többet is tud.
- Mit csinálsz itt?
- Nem látod? Beszorultam. Kiszabadítanál?
Iván megfogta hogy kihúzza, de elkezdett kiabálni.
- Jaj, jaj, a legszebb 10 lábam le fogod szakítani! Óvatos légy!
Nem volt mit tenni, letörte a tükröt, szórakozottan zsebre vágta, a mikropro­cesszort pedig letette a motorháztetőre.
- Csodálatos - próbálgatta lábait a 64 lábú. Segítek neked én is. Tudom mit keresel, ezért adok egyet a tranzisztoraimból. Ha úgy érzed szükséged van rám, csak szorítsd meg, máris ott leszek - azzal eliramodott. Iván betette a zsebébe, aztán újból útnak indult.
Kisvártatva utolért egy csigaként vánszorgó, bánatosan szipogó, meghatározhatatlanul formátlan csodalényt. Önkéntelenül is elmosolyodott. Pont úgy néz ki, mint mikor E.T. kijön a szélcsatornából.
- Ki vagy te, és miért sírsz? - próbált érdeklődni.
- Én vagyok az ezredvég, de a 2000 év nem jött utánam, ezért nem tudom mit csináljak.
- Ne is törődj semmivel! Én is a 2000 évet keresem. Ha megtalálom, majd meg­mutatom neked, akkor aztán bevonulhatsz az évkönyvekbe.
- Pompás - örvendezett az ezredvég. Itt van egy könnycseppem, tedd el jól.  Ha szükséged lesz segítségre vedd elő, máris jövök. 

Ahogy bandukolt tovább...

...mi mindenen mehetett még keresztül? Erre mondjatok valamit!

6. forduló

Lássuk mit tesz Iván ebben a cseppet sem kellemes helyzetben!


Magába roskadva ült le, csak bámult maga elé, agyában kavarogtak a gondola­tok, míg az idős hölgy hangja meg nem állította ezt a szédítő körforgást,
- Kincs sok időd! Ha indulni akarsz, most kell!
- De hát hogyan juthatok én vissza, hiszen úgy érzem ez képtelenség, nem tudom mit tegyek?!
- Az utat megmutathatom, de mást nem segíthetek - így a hölgy, és odament az egyik polchoz, ahonnan levett egy kis ékszerdobozra hasonlító, átlátszó fémből készült tárgyat. Óvatosan hozta és Iván kezébe adta.
- Nahát, milyen súlyos - lepődött meg.
- Igen, mert ebben van a 2000 év. Én most elengedem, neked pedig meg kell keresned, aztán elhozni ebbe a szelencébe.
Iván belenézett és úgy maradt, mozdulatlanul. Ott kuporgott a 2000 év és szemlátomást szeretett volna kijönni. Hátán vakítóan világított: Y2K.
- Felkészültél?- érte a kérdés váratlanul. Tágra nyitott szemekkel, gépiesen mozdult meg, mire a fedél felpattant és a 2000 év már ki is ugrott. Szempillantás alatt tűnt el a levélbedobón keresztül.
Kétségbeesés tükröződött Iván arcán. Hol keressem én ezt? Kicsi is, fürge is, bizonyára esze is van. Ehhez képest csak egy elfuserált dömper vagyok.
- Bízz magadban! A jövődet kell alakítanod, hogy megtaláld a múltadat - ezzel bocsátotta útjára a nénike és fázósan kellett összehúznia kabátját a metsző hideg szélben.


Hősünk nincs irigylésre méltó helyzetben. Nem egyszerű a feladata. Azt hiszem a valóságban nem sok esélye lenne. Szerintetek mi vár rá odakint?

Ahogy már előzőleg írtam, fel kell gyorsulnunk, ha végezni szeretnénk december 10-ig! Innentől már nem lesz öt nap az egyes fordulók között, de nem szeretném senkitől elvenni a lehetőséget, figyeljetek!

5. forduló

Iván ott állt az évezredváltás pillanatában háza ajtaja előtt. Innen az eddigiektől kissé más irányba kanyarítottam a cselekményt, jött a sci-fi.

Ebben a pillanatban a led zöldre váltott, és az ajtózár halk kattanással ad­ta tudtára, ha akar most beléphet. Hitetlenkedve lökte be az ajtót, a küszöbön azonban megtorpant. Valami nincs rendben! És mi ez amit érzek? Kissé édeskés és mégis áporodott illat terjengett a félhomályban, majd 3-4 tétova lépés után az ajtó bezárult. Hátra nézett és már megint az a vörös led kacsintgatott kihívóan a belső vezérlőpulton.
- A fenébe! - mérgelődött, majd a hitetlenség ült ki az arcára, amikor hirtelen fénybe borult a ház. Minden olyan ismerős volt, mégis más. A szőnyegek, a bútorok, a falak idegenül hatottak.
- Álmodom vagy csak bediliztem? - vakarta fejét Iván, majd lendületes
lép­tekkel indult a nappali felé, ahonnan halk zongorajáték hallatszott.
A folyosó végén tétovázott.
- Hiszen nekem nincs is zongorám - de a dallamok olyan lágyan, hívogatóan szóltak, hogy lába akaratlanul tette meg az utolsó mozdulatokat. Félve kukucskált be, de amit látott egyáltalán nem volt félelmetes.
Egy jóságos arcú, ősz hajú, szemüveges hölgy ült a zongoránál, és úgy tűnt lebeg a hangok szárnyán. Mosolyogva nézett Ivánra és egyszerűen csak ennyit mondott.
- Üdvözöllek.
- Csókolom - hebegte döbbenten.
- Ne ijedj meg, nem a szemed káprázik. Ez a valóság. Egy lehetséges valóság.
- De...de ez nem lehet! Én itt lakom, és mi ez az egész? Ki maga és miért van itt ez a zongora?
- Sajnos fiam, a katasztrófatervek sem számolnak mindennel. Az átállás nem megy mindig úgy, ahogyan azt eltervezzük és ebből problémák adódhatnak. Pácban vagy, de még van visszaút. Ez ugyan nehezen járható, azonban ha erős akarattal indulsz, és hiszed hogy a végére érsz, akkor visszajuthatsz a saját világodba, a mi találkozásunk pedig csak emlék marad. Ha nem, el kell szakadnod a múltadtól, és meg kell barátkoznod azzal, hogy további életed itt éled, és akiket szerettél sohasem láthatod.
Nézz ki az ablakon!
Iván odarohant, és szájtátva bámulta, hogy a szomszédban, a Gézáék kedves kis háza helyett csupa üveg és fém torony áll, uralva a környéket, mely leg­inkább lepusztult gyártelephez hasonlít, ahol az egyetlen mozgás a szél, amint odébb görget egy-egy üres kartondobozt. Lassan nézett tovább, de a lát­vány siralmas volt...


Megtörünk vagy csak azért is megpróbáljuk a lehetetlennek tűnő feladatot? Vagy lehet hogy jobb lenne itt maradni? Új ház, új "nagyi", esetleg új szerelem is később? Lehet hogy itt becsületesebbek a duda árusok is?

A megunhatatlan gyertyák

Nagyon benne vagyunk a játékban, én meg alig mutatok valamit, mi készül a háttérben. Pedig közben dolgozom is, csak nem mindig újat készítek. Na és persze nincs is annyi időm, mint amennyit szeretnék. Sajnos. Van egy csomó megvalósítandó ötlet, csak mikor? Amikor munkából hazaérek sokszor már nincs elég energiám.
Azért igyekszem hiszen nagyon szeretem a Tiffany-t. Nemrég jött egy gondolat. Szép őszünk volt eddig, a falevelek csodás színekben pompáztak. Mi lenne ha készítenék egy gyertyatartót a lehullott lombot mintázva? Hálás téma az ősz, még lehetne kihozni belőle dolgokat.

 

Találtam egy érdekes gyertyát, ehhez is kellett készíteni valamit. Ezt valahogy nem lenne szívem meggyújtani.

 

4. forduló

Akkor vezessük haza Ivánt, persze nem azért, hogy jól megérdemelten leheveredjék, vár még rá néhány feladat...

Bokája dagadt volt, de használható. Bicegve, sűrűn hátra nézve sietett el és váltott egyre gyorsabb tempóra. Itt-ott már embereket is látott amint imbolyogva, széles jókedvvel múlatják az időt. Ahogy nőtt a népsűrűség, úgy lett egyre ismerősebb minden és örömmel vette tudomásul, hogy nemsokára hazaér.
A kis utcába érve szinte szárnyalt és az utolsó lépéseknél már nem is ér­zett fájdalmat. Zene hangjai szűrődtek ki az ablakon. Bepillantott és kissé keserű lett a szíve. Dübörgő ritmusra hajlékony testek mozdultak vadul vil­logó fények között. Egymást ízlelgető szerelmesek itt, magányos lelkek ott. Már érezni vélte az ital, parfüm és izzadtság szagát amint összekeveredik a füstös helyiségben.
A csengőhöz lépett és megnyomta. Semmi. Még egyszer. Ugyanaz! Gondolta bezörget az ablakon, amikor hangos szirénázással rendőrautó fordult be a sarkon. Űzött vadként ugrott hátra fedezéket keresve a sövény mögött, de felé sem pillantva száguldottak el. Óvatos léptekkel lopakodott vissza és bezörgetett, de nem figyelt fel senki. A melleket döngető zene mindent uralt.
- Most mit csináljak? - tűnődött.
Csak egy vörös led villogott ütemesen a bejárati kezelőpulton. Fázósan dör­zsölte össze két kezét és fájó szívvel gondolt kedvesére, aki - remélte - nagyon aggódik már érte. Aztán a vacsora jutott eszébe, és máris kemény gombóccá ugrott össze a gyomra.
- Itt halok éhen a saját házam előtt, be kell hogy jussak!
Órájára nézett. 

23.59-54.. .55...56...57...58...59...00.00.00.

Mi történhet az évezred váltás pillanatában? Bejut vagy sem?

3. forduló

Az új játékosoknak utolsó lehetőség indulni az angyalkáért, ugyanis a részükről kihagyott két fordulón túl vagyunk. Nézzük mi történt Ivánnal az én 12 évvel ezelőtti elképzelésem szerint. 

Nem mert a parkoló felé visszamenni, a másik irányba viszont nagyon fáradt­ságos volt az út. Botorkált, időnként elesett, majd káromkodva tápászkodott fel. Drótkerítéshez érkezett. Elindult ösztöneitől vezérelve a helyesnek vélt irányba, és az mint vezérfonál vezette ki egy csendes kis utcába. A jókedv hangjai távolról hallatszottak, jelezvén a hangulat a lépcső kö­zepén tart és nemsokára tetőpontra ér.
- Ugyan otthon most mi lehet? Biztosan keresnek.
Tovább nem juthatott a töprengésben, mert fenyegető morgást hallott ijesz­tően közelről. Megtorpant és rémülten meredt a cseppet sem barátságos ter­metes kutyára. Lassú mozdulatokkal próbált kitérni, de az erősödő hang fél­reérthetetlenül adta tudtára hogy ki itt az úr. Pánikba esve iramodott neki, de esélye sem volt hogy lerázza támadóját, mely hátulról mart kabátjába, kis híján feldöntve Ivánt. A mérges állat fejét rázva húzta zsákmányát és az hangos reccsenéssel engedett. Esetlen mozdula­tokkal igyekezett talpon maradni, miközben segítségért kiabált, de nem hallot­ta senki. Egy villanyoszlop magasodott mellettük, menedék kutyák elől mene­külőknek. Gondolkodás nélkül ugrott és kétségbeesetten kerestek ujjai ka­paszkodót, lábai támaszt. Mint acélcsapda, zárultak fájdalmasan bokájára a hatalmas állkapcsok és mázsás súly húzta vissza a földre. Felüvöltött. Lába ösztönösen akarta kisza­badítani párját és egy hatásos orrba rúgással ez sikerült is. Lélegzetvétel­nyi szünethez jutva biztonságos magasságba ért.

Szemét áldozatáról le nem véve ült le az eb, és agresszíven figyelt Iván minden mozdulatára. A nagy mutató majdnem körbeért, mire az őrző megunta a dolgot és rosszalló vakkantásokkal távozott, de Iván még sokáig nem merte feladni a biztonságot jelentő helyét. Tétova mozdulatokkal indult lefelé és ekkor vette észre, hogy ujjait véresre sebezte a durva beton.

Akkor most itt tartunk, ideje lenne már hazamenni? Vagy esetleg valami újabb "csemege dolog" jöhetne? A megadott szavak meg még elő sem kerültek!

Hangulatlámpa

Hogy ne csak a játékkal legyünk elfoglalva, időközben alkotok is, még ha nem is nagy lendülettel.
Nemrég bemutattam nektek a készülő lámpa terveit. Örömmel jelenthetem, elkészült. Teljes egészében saját munka, szőröstől-bőröstől. Azt mondtam négy vagy öt oldalú lesz, aztán mégis a három volt a nyerő. Úgy éreztem ennyi elég, nem kell nagyobbnak lennie. A hálószobánkba került, majd jön a társa is.

Ilyen volt...

...ilyen lett

 Brumika kissé szomorúan ül alatta. Úgy látszik jobban szerette a régit.

Sajnos a fotóim nem a legjobbak, nem adják vissza azt, amit én látok. De sebaj! Nekem tetszik! Most már kezdem sejteni, mit jelent a Tiffany lámpa. Hihetetlen meleg fénye van, lehet mellette olvasni, ugyanakkor mégis hangulatos, sejtelmes. Már egyre jobban izgat egy igazi lámpa készítése. Nem tudom mikor vágok bele, de izgalmas lesz.

2. forduló

Úgy látom senki többet harmadszor, folytathatjuk tehát összevert Iván történetét. 

Amikor az autóhoz ért, már kezdett erőre kapni.
- Ülj! - parancsolt a kis ebre, de az csak értetlenül figyelt. Farát lenyomta a földre, megsimogatta a fejét és kérlelte.
- Maradj így! Jó? Az pedig okos jószág lévén, nem ellenkezett. Körbekémlelt, de a város nem rá figyelt. Óvatosan próbálgatta az ajtókat, ám a fiatal Honda ellenállt a kísérletezésnek és nem akart kitárulkozni gazdájának. Villamos szakember lévén úgy érezte, ha bejutna, nem okozna gondot az elindí­tás. Szétnézett alkalmas eszközt keresve, mellyel fájdalommentesen bírhatná jobb belátásra a makacs autót.
A közelben építkezés területe volt, odaindult és mindenfelé szétdobált va­sakat talált. Találomra kiválasztott kettőt és igyekezett az üveget lejjebb feszí­teni. Apró szilánkok pattantak le a félénk beavatkozás hatására, de nem moc­cant. Reszkető kézzel babrált, s elégedetten állapította meg, milyen előre­látó volt amikor nem szereltetett be riasztót. Mivel az üveget nem szívesen törte volna be, előbb még megnézte a csomagtér ajtaját.
A résbe illesztette a nagyobbik szerszámot, amikor dobhártyája rezgéseitől kővé meredt.
- Játszadozunk? Szilveszter éjjelén?
Rémülten nézett hátra, és a rend őre tornyosult mögötte.
- Elveszítettem a kulcsomat - magyarázkodott Iván. Enyém a kocsi.
- Hát persze - bólintott kedvesen a járőr, és az egyéb papírok után érdeklő­dött.
- Semmim sincs, de otthon igazolnak. Éppen haza igyekeznék - könyörgött, de nem hatott a kifogás.
- Vége a bulinak, folytatás a kapitányságon! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon a derek őrmester. Kezeket az autóra, lábakat szét! - parancsolta és esetlen mozdulatokkal próbálta hősünket megmotozni.
- Nem hagyhatom, hogy most becsukjanak - gondolta rémülten Iván, miközben hallotta, amint rendőre járőrkocsit hív a rádión.
Hirtelen mozdulattal vetette át magát a motorháztetőn, és fájdalmasan huppant le a másik oldalon. Erejét megfeszítve iszkolt az építkezés felé, és mire a közbiztonság őrzőjének agyából végtagjaihoz ért a parancs, hosszú másodpercek teltek el.
- Állj meg te gazember! - ordította, és nehézkesen lódult utána.
Iván erejét a félelem megsokszorozta, úgy érezte az életéért fut. Észre sem vette, hogy már nem kergetik. Kapkodva mászott át a törmelék kupacokon és kifulladva bújt meg a jótékony sötétségben.
Még hallotta a szirénázást, érzékelte a fényeket, de a kiskutyán kívül mást nem vezethetnek elő. Úgy lapult, mint nyúl a barázdában. Egyre csak figyelt és csak akkor mert megmozdulni, amikor már nem bírta tovább a mozdulatlanság fájdalmát.
- Nagy szarban vagy, Iván - állapította meg. Messziről érezni...

Mit lehet itt tenni? Ti  meddig bujkálnátok és utána merre tovább?