2011. nov. 25.

5. forduló

Iván ott állt az évezredváltás pillanatában háza ajtaja előtt. Innen az eddigiektől kissé más irányba kanyarítottam a cselekményt, jött a sci-fi.

Ebben a pillanatban a led zöldre váltott, és az ajtózár halk kattanással ad­ta tudtára, ha akar most beléphet. Hitetlenkedve lökte be az ajtót, a küszöbön azonban megtorpant. Valami nincs rendben! És mi ez amit érzek? Kissé édeskés és mégis áporodott illat terjengett a félhomályban, majd 3-4 tétova lépés után az ajtó bezárult. Hátra nézett és már megint az a vörös led kacsintgatott kihívóan a belső vezérlőpulton.
- A fenébe! - mérgelődött, majd a hitetlenség ült ki az arcára, amikor hirtelen fénybe borult a ház. Minden olyan ismerős volt, mégis más. A szőnyegek, a bútorok, a falak idegenül hatottak.
- Álmodom vagy csak bediliztem? - vakarta fejét Iván, majd lendületes
lép­tekkel indult a nappali felé, ahonnan halk zongorajáték hallatszott.
A folyosó végén tétovázott.
- Hiszen nekem nincs is zongorám - de a dallamok olyan lágyan, hívogatóan szóltak, hogy lába akaratlanul tette meg az utolsó mozdulatokat. Félve kukucskált be, de amit látott egyáltalán nem volt félelmetes.
Egy jóságos arcú, ősz hajú, szemüveges hölgy ült a zongoránál, és úgy tűnt lebeg a hangok szárnyán. Mosolyogva nézett Ivánra és egyszerűen csak ennyit mondott.
- Üdvözöllek.
- Csókolom - hebegte döbbenten.
- Ne ijedj meg, nem a szemed káprázik. Ez a valóság. Egy lehetséges valóság.
- De...de ez nem lehet! Én itt lakom, és mi ez az egész? Ki maga és miért van itt ez a zongora?
- Sajnos fiam, a katasztrófatervek sem számolnak mindennel. Az átállás nem megy mindig úgy, ahogyan azt eltervezzük és ebből problémák adódhatnak. Pácban vagy, de még van visszaút. Ez ugyan nehezen járható, azonban ha erős akarattal indulsz, és hiszed hogy a végére érsz, akkor visszajuthatsz a saját világodba, a mi találkozásunk pedig csak emlék marad. Ha nem, el kell szakadnod a múltadtól, és meg kell barátkoznod azzal, hogy további életed itt éled, és akiket szerettél sohasem láthatod.
Nézz ki az ablakon!
Iván odarohant, és szájtátva bámulta, hogy a szomszédban, a Gézáék kedves kis háza helyett csupa üveg és fém torony áll, uralva a környéket, mely leg­inkább lepusztult gyártelephez hasonlít, ahol az egyetlen mozgás a szél, amint odébb görget egy-egy üres kartondobozt. Lassan nézett tovább, de a lát­vány siralmas volt...


Megtörünk vagy csak azért is megpróbáljuk a lehetetlennek tűnő feladatot? Vagy lehet hogy jobb lenne itt maradni? Új ház, új "nagyi", esetleg új szerelem is később? Lehet hogy itt becsületesebbek a duda árusok is?

6 megjegyzés:

  1. Húú, ez nagyon jó! Azt sejtettem, hogy bejuttatod végül a házba, de arra nem gondoltam, hogy átlép egy másik világba. :)

    Én most kicsit megismertetném vele ezt a világot, talán az elején még tetszene is neki, de aztán rájönne, hogy milyen nagy bajok vannak (pl a szeméttelep, meg talán még más is), és végül vissza akar majd menni.

    VálaszTörlés
  2. Hát szerintem itt fog maradni a nénikével,és megismerkedik Maria-val. :)

    VálaszTörlés
  3. Hát,ha sci-fi,akkor legyen időutazás,vissza...

    VálaszTörlés
  4. Haza szeretne jutni. :)Szerintem kiderülhetne, hogy a néni a felesége, és áthozta ebbe az alternatív jövőbe, az itteni fejlett technika segítségével. Az ebben a világban élő Iván meghalt évtizedekkel ezelőtt egy balesetben, mégpedig aznap, amikor sikerült újévkor hazavergődnie... Figyelmeztetni akarja Ivánt, hogy még nem késő megváltoztatni a saját jövőjét, de ehhez különféle próbatéteket kell kiállnia, hogy visszajuthassa őt. :)

    VálaszTörlés
  5. Olyan jó ötleteitek vannak, kár hogy annak idején még nem blogoltam! Sokkal jobbat írhattam volna a segítségetekkel. Figyeljetek! Innentől fel kell gyorsítanom az eseményeket, nehogy ne végezzünk december 10-ig.

    VálaszTörlés