2011. nov. 6.

1. forduló

Itt a kezdet és az általam írt közvetlen folytatás. Jó szórakozást!

"Az utcán színes lampionokat és papírkürtöket árusító bódék végeláthatatlan sora jelzi, ma van szilveszter. A késő délutáni télies félhomályban csak kevés járókelő eshet már áldozatául az átfagyott ökleiket egymáshoz dörzsölő árusok filléres portékáinak. Kipirosodott arcú háziasszonyok igyekeznek még gyorsan beszerezni az ünnepi vacsorához nélkülözhetetlen apró-cseprő dolgokat, gondtalan fiatalok a sokat ígérő esti partiról csacsognak csillogó szemmel...
Egy ilyen, számunkra oly ismerős év végi utcaképben tűnik fel a templom melletti kis utca sarkán hősünk, Iván, egyik karján egy apró ebbel, kezében egy üveg pezsgő. Hirtelen eszébe jut a konfetti. Színes papírpöttyök kavalkádja egy jól sikerült szilveszteri buli forgatagában! Enélkül nem mehet haza.
Kedvese otthon már talán a fényes társasággal várja a megkésve beszerzett kellékeket. Gyorsan a zsebébe nyúl, majd a másikba, izgatottan tapogatja kabátja felső zsebét, irattárcája után kutatva, de meglepődve és bosszúsan veszi észre, hogy a tárca elveszett, minden iratával, pénzével, bankkártyájával együtt. Ráadásul az autó kulcsa sincs meg. Csak abban reménykedik, hogy a háza titkos kóddal működtetett biztonsági bejáratához való kártya nem veszett el..."
      Hiába. Fájdalmas volt a felismerés. Gyorsan fogyó reménykedéssel vizsgálta át újból zsebeit és minden lehetséges rejtekhelyet. Csak néhány petárda, egy kevés aprópénz, zselés papír zsebkendő és egy múlt heti pénztárblokk a zsákmány.
-          Kell nekem mindent egy helyen tartani – bosszankodott, miközben szórakozottan vakargatta a kiskutya fejét. Na, gyerünk Betty! – szólt a kutyushoz. Próbáljunk meg hazajutni.
Megindultak a parkoló felé és már félúton voltak, amikor eszébe jutott a fekete ember, akitől a petárdákat vette.
-         Hiszen ott még meg volt a tárcám! – kapott a fejéhez. Letettem, amíg a bőgőkürtöt próbáltam.
Mosolyogva szaporázta lépteit, remélve, hogy megtalálja még emberét az egyre fogyatkozó vásárosok között.
A dudaárus nem volt egyedül. Hárman támaszkodtak hanyagul az összecsukható kis asztalnál és unott képpel szemlélték, mindenki máshová igyekszik. Jó estétjére csak kivehetetlen morgás volt a válasz.
-         Nem talált véletlenül egy tárcát? – próbálkozott félszegen. Azt hiszem, nemrég itt felejtettem.
-          De igen. Megveszi? – jött a váratlan kérdés.
-          Hogy-hogy? – értetlenkedett Iván. Hiszen az enyém!
-          Már nem! De olcsón megszámítom – vigyorgott pimaszul, kivillantva ritkás fogsorát.
-         Mit képzel maga? – ordított felháborodva. Adja vissza, vagy rendőrt hívok!
-          Nézzétek már a kis bolhát, hogy ugrál – sziszegte a becsületes megtaláló. Le kéne csillapítani!
Fenyegetően fogták körbe, és Iván a harmadik után már nem számolta a pofonokat, majd egy közepesen erős lábmozdulat hatására térdre rogyott.
-          Húzz el innen apukám! – szólította fel nyomatékosan a „fogas” és 43-as magas szárú cipőjével megtolta szelíden.
Eddig ismeretlen nézőpontból, hason fekve szemlélte közvetlen környezetét, majd megsemmisülten, vérző orral tápászkodott fel pezsgős üvege szilánkjai közül. Sebeit nyalogatva vánszorgott a kiskutyával az erős fiúk gúnyos röhögése kíséretében...

Kíváncsian várom a véleményeket a lehetséges folytatásokat illetően. Ti merre mennétek?

8 megjegyzés:

  1. Biztosan nem mennék még haza. Azon törném a fejem miképp juthatnék mégis a tárcámhoz. Vagy rendőr keresésére indulnék,de csak újabb problémák jönnének az iratok hiánya miatt és a ruhára ömlött pezsgő miatt.

    VálaszTörlés
  2. Én most Ivánt még nagyobb bajba sodornám. Pl. keres egy rendőrt a közelben, "szerencséjére" talál is, de kiderül, hogy Iván zsebébe drogot csempésztek, és ezt nem tudja kimagyarázni a rendőrnek. A rendőrőrsön meg találkozhat egy csinos zsebtolvaj nővel. A csajozásban segíthet a kutyája is. :)

    VálaszTörlés
  3. Én sem "vinném" haza,hanem leültetném a parkba gondolkodni.Egy hajléktalan csatlakozna hozzá,és beszélgetnének.De amíg beszélgetnek,és nem figyelnek oda,elszökik a kiskutya.
    :)

    VálaszTörlés
  4. Hmmm... elgondolkodtató.
    Szerintem egy ház sarkánál ismét térdre rogyna, a kiskutyát szorongatva pedig picit leülne oda, hátát a falnak vetve. Pihenne, hogy erőre kapjon, hiszen ha megverték, szegénynek nem lehet sok ereje.
    Ahogy ott üldögélne, látná, hogy a "fogas" :D egyedül elindul haza, és véletlen egyik zsebéből kilógna a pénztárca sarka. Iván erőt venne magán, és ismét megkörnyékezné, remélhetőleg a férfinek már nem akadna társa :) , így visszakapná pénztárcáját, a kutyus is kicsit megcibálhatná az árus nadrágját :) ...
    Utána, ha már megkapta a pénztárcáját, ismét felkerekedne, hiszen a pezsgőt is pótolni kell :) ...

    VálaszTörlés
  5. Én így alakítanám a történetet:
    A közelben egy árus látná, mi történt hősünkkel, és azonnal a segítségére sietne. A férfi elmeséli, hogy feketén üzletelnek, ráadásul félelemben tartják a környéket, és senki sem meri feljelenteni őket. Ivánnak eszébe jutnak a zsebében rejtőző petárdák... :) Az árus segítségét kéri, hogy megleckéztesse őket. Eleinte vonakodva, de segítene neki.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon tetszenek a folytatások! :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jó, csak így tovább lányok! Azért még várom a többieket is. Nem olyan nehéz a feladat, itt nincs szükség "jó" megoldásra.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem is valaki a segítségére siet,de mégis rosszul sül el a dolog,a rövid ideig tartó reménykedés után újabb megpróbáltatás éri...

    VálaszTörlés