Angyalszárnyak suhogása

Feltartóztathatatlanul közeleg a tél, hozza magával a karácsonyi készülődés örömteli perceit. Most éppen angyalkás korszakomat élem, sorra kapnak szárnyra a kis színes figurák. A műhelyben most is várnak a megszületésre néhányan. A tavalyi kedvencekből válogattam az idei elsőszülötteket, nagy bánatomra valahogy tavaly elfelejtettem lefotózni az egész családot. De majd most! Ha mind együtt lesznek! Addig is ízelítő a már elkészültekből.

Amint láthatjátok, nálunk bekopogott a tél. Tartok tőle, hogy máshol is járt. Értem én, hogy közeleg az idő, de hová siet ennyire?

Mivel tényleg rohamléptekkel nyakunkon az év vége, arra gondoltam, jó lenne lezárni az idei tocsa pontversenyt is. Megpróbálok még néhány feladványt kitalálni a közeljövőben, hogy végső győztest hirdethessek. Aki majd kap valamit, de még nem tudom mit. Viszont karácsony előtt, ez biztos. Tehát akkor, figyelem! Hamarosan újra jelentkezem. Lehet hogy szőrös szívű leszek, és nem adok sok időt! Az is lehet, hogy nehezeket találok ki, sőt, kitalálhatatlant! Bármi lehet, de most úgy tűnik, leginkább magamat zavartam össze. Már nem is tudom mit akarok! Gondolkodnom kell! A lényeg az, hogy majd, talán, de az biztos!