2011. dec. 31.

Boldog Új Évet Kívánok!


Nagyon Boldog Új Esztendőt Kívánok Arany János soraival!

Alkalmi vers
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.

Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj` Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!
 Arany János

2011. dec. 29.

Ötletbörze

Az utóbbi időben kissé megfogyatkozott az üveg készletem. Egyébként sem volt túl sok, szerettem volna többfélét is, újakat, másokat. Az a nagy baj, hogy Egerben nem tudom beszerezni, ezért nagy gond a vásárlás. Utazni kell érte, vagy neten rendelni, de jobb szeretem igaziban látni. A monitor eléggé rendesen csal, érhetnek (és érnek is) meglepetések. Tegnap nekiindultunk. Irány Debrecen! Igaz hogy fárasztó volt, de megérte. Igazán elégedett vagyok az eredménnyel! 15 féle üveget vettem, bár nem mindegyik új, néhányat már használtam eddig is. De az árak! Ne tudjátok meg, mennyi pénzt hagytam ott! De valamit valamiért! Még mindig ez volt a számomra ismert legolcsóbb megoldás. Most már újra újult erővel nekilendülhetek. Csak azt nem tudom, mi legyen az első, ami ezekből készül? Van valami jó ötletetek? Kíváncsi lennék rá? Hogy érdekesebb legyen, aki javaslatot ad, és a családi tanács azt mondja, legyen, az kap egy tocsa-t. Aztán majd megmutatom az elkészült alkotást. A javaslatot tevő pedig adhat neki nevet, címet, vagy mittudoménmit. Ami illik hozzá.
Mutatom az új szerzeményeket.A többség kissé átlátszó, főként meleg színeket választottam, színeseket, vidámakat. Piros, narancs, sárga, borostyán, vöröses-barna, egészen mélykék, sötétzöld...



Most szabok határidőt is, legyen mondjuk január 01. éjfél. Akkor hát rajta! Hadd lássam, kinek-kinek mi jut eszébe? Esetleg mi a vágya? Mi dobogtatná meg a szívét, ami színes üvegekből készül?

2011. dec. 23.

Boldog Karácsonyt Kívánok!

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi hetekben kissé elhanyagoltam a blogom, és így titeket is. A karácsonyi készülődés elég sok energiámat elvette, időnként úgy éreztem, nem is birkózom meg a feladatokkal. Szerencsére örömmel jelenthetem, minden rendben, ami még hátra van, az már nem nagy ügy. Ezúton kívánok mindannyitoknak Békés, Boldog Karácsonyt, köszönöm hogy érdeklődtök a munkáim iránt, köszönöm a dicsérő szavakat, és megtisztelő, hogy ha a távolból is, de megismerhettelek benneteket.

2011. dec. 10.

Eredményhirdetés

Kedves érdeklődő olvasóim!

Véget ért maratoni hosszúságú játékunk, remélem nem volt nagyon unalmas a számotokra. Örülök hogy sokan figyelemmel kísértétek, és hogy többen is folyamatosan leírtátok gondolataitokat. A pályázaton annak idején ezzel az írással és a többi feladat végrehajtásával a második helyezést értem el. Jól esett, de azért bevallom, csalódott is voltam. Annyira szerettem volna azt a számítógépet!


A Mikulás hozta el az ajándékot.


Nagy izgalommal tartottuk meg a sorsolást, ma ünnepeltük Jutka névnapját, így az ünnepelt húzta ki a szerencsés nyertes nevét. Aki nem más, mint

Bodnár Gréti


Gratulálok neki, és mindenkinek köszönöm, hogy velem játszott. A többiek most 1-1 tocsa-val lesznek gazdagabbak, ami még jól fog jönni. Majd meglátjátok! Addig is maradjatok velem, látogassatok meg, igyekszem érdeklődésetekre számot tartó dolgokkal jelentkezni. 

Gréti! Tőled pedig kérek egy e-mailt a pontos címeddel, hogy melyik angyalkát szeretnéd, jó lesz-e abban a színben, vagy mást szeretnél? Kicsit fogyóban van az üveg készletem, de ha tudom, megoldom. 

Kellemes hétvégét kívánok!

2011. dec. 8.

Befejező rész

Ivánt végre hazavezettem a nem mindennapi kalandok után.


Puha érintést érzett homlokán, és szemét kinyitva az öröm hullámai öntötték el fáradt testét. Maria hajolt fölé gyöngéden mosolyogva. Karja féltőn ölelte és egyetlen gyertya fényében árnyékuk összefonódva remegett a falon.
- Minden rendben lesz - súgta, és Iván megkönnyebbülten adta át magát közel­ségének. Még érzékelte amint Maria lágy hangon duruzsolva meséli el, hogyan hozták be, mint egy ázott kismacskát az ajtó elől éjfél után pár perccel, miután pacemakere elkezdte őrült táncát. Elmesélte hogyan aludtak ki a fények, és hogy a televízió utolsó erejével próbálta a pánikba eső emberek tudatát felelős gondolkodásra bírni, majd emelt fővel adta meg magát a mindent felemésztő energiahiánynak. A fényes társaság még tartotta magát, de a széthúzás csirája már kezdte felütni a fejét, és hirtelen szárba szökkenve, mint tébolyult hangyák szaladtak szét. A jó öreg generátorok hangja hallatszott elszórtan s Maria sajnálta, csak elemlámpákra és gyertyákra hagyatkozhat.
Az EUROTÁV, az persze alaposan felkészült! Bárhová lehetett telefonálni, de csak a türelmeseknek, mert a kedves szőke hang mindenkinek ezt mondta.

- a vonalak zsúfoltsága miatt a hívott szám nem elérhető. Legyen szíves megismételni a hívást később... Egy idő után persze ez is unalmas volt.
A szomszédos repülőtérről is furcsa zajok és gyanús fények tűntek fel a fi­gyelmesebb szemlélődőknek. A közutak? Aki jót akart még hazatért éjfél előtt! Ebben a helyzetben meg a gáz minek?  Hiába volt a gondos tervezés, a minden eshetőségre készenlét, azért az ember még mindig csak játékszer a saját maga által kialakított játékszobában. 
Azt hiszem - fejezte be Maria - megtanulom a gyertya öntést és részt veszek túlélő tanfolyamon, azután jöhet a 3000.
Iván nem hallott már percek óta semmit, elégedett arccal bezárta tudatát, hogy minél előbb új energiával töltődjön fel. Mire fogékony lett a világ dolgaira, Maria már a hideg vacsorát készítette. Hátulról lépett mögé, gyengéden átölelte és testüket a boldogság hullámai járták át.
- A nehezén túl vagyunk - mondta Maria, de elárulhatnád hol jártál éjfél előtt?
Nagy sóhajtással kezdte el, kedvese pedig aggodalmasan és hitetlenkedve hallgatta. Már benne jártak az estében mire a végére ért.
Percekig ültek csendben könnyes szemmel szorítva egymás kezét, és Iván megkönnyebbülten gondolt arra, hogy másfél napi éhezés és vacogás után végre ismét fedél van a feje fölött. Az új év első napja ez. Gondos kezek vigyáz­nak rá: Maria minden percét vele tölti.
Sáros ruházata egyik zsebéből egy viharlámpa kerül elő és egy autó vissza­pillantó tükre. Ezen mindketten mosolyogni kezdenek. Legfontosabb dolog ezután az lesz, hogy visszaszerezzék a kutyát.


Ez volt tehát az én történetem amivel a pályázaton részt vettem. Szerintetek értem el valamilyen helyezést? Tippeljétek meg! 
A határidő: december 10. 17:00 utána sorsolok, aztán repül egy angyalka.

Egy kis segítség, vagy nehézség a tippeléshez.
1. helyezés
2. helyezés
3. helyezés
Különdíj
  Helyezetlen 
Ne feledjétek, nem számít helyesen tippeltek vagy sem!
Azt is szívesen venném, ha megírnátok véleményeteket erről az eddigi egyetlen írói megnyilvánulásomról. Sokkal többen követték a cselekményt, mint ahányan játszottak. Tőlük is örömmel olvasnék visszajelzést! Tudjátok! Bírom a kritikát is! Úgy gondolom, ez próbálkozás is belefért a kreatív dolgok közé. De írói babérokra valószínűleg ezután sem török.

2011. dec. 7.

Hasonló, de mégis más!


Mostanában nálam nem csak kifejezetten karácsonyi dolgok készülnek. Persze vannak angyalkák és társaik, de azért szeretem a változatosságot is. Néhány napja a sógoromékat látogattuk meg, és mivel náluk még nincs az általam készített Tiffany-kból, úgy gondoltuk ne lógjanak ki a sorból ők sem. Nosza, gyorsan összekaptam magam, üvegeztem nekik egy szalvéta tartót. Persze Jutka már a szokásos mintát szerette volna, de én valami másra vágytam. Kompromisszumként hasonló készült, de mégis egészen más! Így mindenki elégedett volt a végeredménnyel. A színhatást pedig kifejezetten a környezet miatt választottam, bejött nekik (ezt az üveget egyébként is miattuk vettem).

"Ivános" játékom holnap az utolsó fordulójához ér, aki még esélyes az angyalkára és nem jelentkezett, az igyekezzen! Senki ne bukjon el a cél előtt! Itt már határidő is lesz, hiszen 10-én este sorsolni szeretnék, úgyhogy hajrá!

2011. dec. 5.

Utolsó előtti forduló

Folytatva a mesét, Iván megpróbáltatásai a végéhez közelednek.

Ahogy bandukolt tovább gépiesen, lábait egyre nehezebben emelve, úgy érezte az éhség és a fagyos szél minden energiáját felemészti. Szeretett volna már megpihenni, magát összehúzni valami védett helyen és átadni testét az édes, mindent megoldó álom ördögének.
- Nem teheted ezt! - hallotta saját hangját, mely koponyáját betöltve visszhangzott messziről. Görcsös erőfeszítéssel próbált koncentrálni, szemei mint radar pásztázták a környék mozdulatlanságát, élet nyomát keresve. Hirtelen valami mozdult jobb felől, s ahogy fókuszába fogta, már meg sem lepődött.
- Egy rózsaszínű poloska - állapította meg. Vajon nála minden rendben van?
- Nincs - villant gondolataiba a válasz. Hiszen pillangó voltam és megfertőződtem. Milleniumvirussal! Vigyél magaddal, egyazon az orvosság bajainkra!
Felvette és vállára helyezte a meghökkentő színben pompázó teremtményt.
Hiszen nem is bánta meg, mert több órás keresgélés után, sártól, víztől el­gyötörten, a kis poloska látta meg a 2000 évet. Ott ült egy telefon fülkében és viharlámpa fényében sütkérezett.
- Nehogy elijeszd! - súgta a poloska, hiszen ez egy szökőév.
Rövid tanakodás után segítségül hívta a mikroprocesszort és az ezredvéget. Az ezredvég bekerítette a fülkét, ettől lehervadt az önelégült mosoly Y2K arcáról. Cikázva menekült, de a 64 lábú és a kis poloska együttes erővel sa­rokba szorította és megadó sóhajtással kellett elfoglalnia helyét a szelen­cében.
- Most már csak vigyáznod kell rá - mondta a pillangó, mielőtt a levegőbe emel­kedett. Az ezredvég is megkönnyebbülten foglalta el helyét egy vastag könyv­ben, melynek borítóján arany számukkal állt: 1999. A "lábasjószág" egyszerűen eltűnt.
A viharlámpát magához véve indult vissza a leszálló szürkületben és hosszú bolyongás után tépetten, de csillogó szemmel, utolsó erejével kapaszkodott fel a lépcsőkön és nézett farkas szemet a szemtelenül villogó piros leddel.
- Azt hiszed törődöm én veled? - s választ nem várva nyomta meg a csengő gombját.


Hazaértünk, de mi történhetett odabent?

2011. dec. 2.

7. forduló

Iván elindul az ismeretlenbe hasonlóképpen, mint a legkisebb királyfi. Esélye sincs mégsem adja fel (amikor tőlem megkérdezik, mi a legjobb tulajdonságom, azt szoktam mondani "soha nem adom fel"). Lehet hogy Iván és én rokonlelkek vagyunk?


Lassan lépkedett a pocsolyákat kerülgetve és nagyon magányosnak érezte ma­gát. Meg kell találnom, meg kell találnom - mondogatta, hiszen Mária vár. Megkeresem, visszahozom, ha belepusztulok is - döntötte el a kérdést, és máris megkönnyebbülve kezdett mindent szebbnek, békésebbnek látni. Hangfoszlányokat hozott a szél messziről, gyengén, mégis érthetően.
- Segítség, segítség!
Tempóját szaporázva egyre közelebb ért egy autóroncshoz, ahonnan a kétségbe­esett kiabálás hallatszott.
- Itt nincs senki - állapította meg csalódottan.
- Dehogyis nincs! Itt vagyok a visszapillantó tükörnél.
Közelebb hajolva, hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Te beszélsz?
- Persze. Egy 64 lábú mikroprocesszor ennél többet is tud.
- Mit csinálsz itt?
- Nem látod? Beszorultam. Kiszabadítanál?
Iván megfogta hogy kihúzza, de elkezdett kiabálni.
- Jaj, jaj, a legszebb 10 lábam le fogod szakítani! Óvatos légy!
Nem volt mit tenni, letörte a tükröt, szórakozottan zsebre vágta, a mikropro­cesszort pedig letette a motorháztetőre.
- Csodálatos - próbálgatta lábait a 64 lábú. Segítek neked én is. Tudom mit keresel, ezért adok egyet a tranzisztoraimból. Ha úgy érzed szükséged van rám, csak szorítsd meg, máris ott leszek - azzal eliramodott. Iván betette a zsebébe, aztán újból útnak indult.
Kisvártatva utolért egy csigaként vánszorgó, bánatosan szipogó, meghatározhatatlanul formátlan csodalényt. Önkéntelenül is elmosolyodott. Pont úgy néz ki, mint mikor E.T. kijön a szélcsatornából.
- Ki vagy te, és miért sírsz? - próbált érdeklődni.
- Én vagyok az ezredvég, de a 2000 év nem jött utánam, ezért nem tudom mit csináljak.
- Ne is törődj semmivel! Én is a 2000 évet keresem. Ha megtalálom, majd meg­mutatom neked, akkor aztán bevonulhatsz az évkönyvekbe.
- Pompás - örvendezett az ezredvég. Itt van egy könnycseppem, tedd el jól.  Ha szükséged lesz segítségre vedd elő, máris jövök. 
Ahogy bandukolt tovább...

...mi mindenen mehetett még keresztül? Erre mondjatok valamit!