Vendég állatka

Azt hiszem, kissé csalafinta kérdést tettem fel, vagy legalábbis volt valami nagyon kézenfekvő megoldás, aztán mégsem az. Ha én válaszolnék hasonló kérdésre, valószínűleg én is a sünre tippelnék. Az nekem is olyan egyértelmű, csak sün lehet. De nem! Viszont a válaszok között volt egy zsákbamacska, ami szerintem nagyon kilógott a többi közül. Voltak emlősök, repülő állatok, de bogár, és rovar csak egy, bár az is tud repülni. Igen, igen!

Volt egy szarvasbogarunk. 

Most aztán gondolhatjátok, nagy ügy! Lehet hogy nem az, de érdekes volt nap mint nap látni. Bejárta az egész udvart, hol a fűben gyalogolt erősen, hol a farakáson időzött, időnként a szilvafán, és nagyon sokszor kapálózott háton fekve a teraszon. Na ilyenkor kellett megmenteni. Mindig a farakásra tettem, azt gondoltam, ott jó neki. Amikor nagyon sáros volt, ( a szeme teljesen befedve, fogalmam sincs mit csinálhatott, akkor volt vak) lemostam a vizes hordóban. De annyira kapálózott, hogy beleesett. Jutka azt mondta, még a végén megfullad. De jól úszott, vagy legalábbis nem süllyedt el. Aztán egy idő után eltűnt, remélem jó sora van. Most jut eszembe, tavaly is járt itt egy szarvasbogár, csak nem maradt ilyen hosszú ideig.
Viszont most senki nem kap tocsa-t. De ne csüggedjetek! Hamarosan lesz lehetőség. De vigyázzatok, nehogy megint félrevezesselek benneteket!

Találgassatok!

Kertes házban lakunk, kis ház, kis udvar, kis hely, a város széle sincs messze, de érdekes módon mégiscsak a belváros szélén, a térképek szerint. De mi nagyon szeretjük, szinte minden a saját kezünk munkája, mester nem nagyon tette be a lábát. Én egyébként is itt nőttem fel. Egy háziállatunk van, egy  majdnem teljesen fekete macska, aki szerencsére nem nagyon csavarog, ezért bízunk benne nem veszik el, sokáig velünk marad. Eddigi macskáink még nem maradtak ilyen sokáig, sajnos. Nőstény létére eléggé erősen őrzi a portát a rokonaitól. Kissé "magának valóbb", mint általában a macskák, de eléggé rendes cica, tudja mit szabad és mit nem, nincs vele semmi baj. Simogatni csak akkor lehet, ha azt ő akarja, egyébként odébb megy, hogy éppen ne érjük el. Ott aztán leül, és jól érzi magát, mi meg nem, mert simogatni szeretnénk.

 Itt még 2006-ban a testvérével, de ő nagyon hamar elcsavargott.

 Ilyen most. Megfontolt, igazi Kacor király.

Viszont a nyáron hozzánk költözött egy másik állatka. Néhány hónapig maradt, pedig nem kifejezetten házi állat. Szinte minden nap találkoztunk vele, figyeltük mit csinál. Néhányszor bajba került, akkor kis segítségre szorult, és mi segítettünk. Jutka egyszer azt mondta, " ez az állat vak". De nem volt az, csak a nyári esős időszak miatt kicsit összesározta magát. Aztán egyszer csak nem láttuk többé. Nem tudjuk mi történt vele, remélem nem a cicánk a bűnös, hiszen mindenre vadászik. Talán csak megunt bennünket -hogy segítettünk neki ő meg lehet nem is akarta- és elköltözött.

Szerintetek milyen állat lehetett?
Egy tocsát adok a helyes válaszokért. Segítségként néhány választási lehetőség, mindjárt több is, hogy olyan könnyű azért ne legyen:

1. sün

2. szarvasbogár

3. mókus

4. denevér

5. vadgerle

A tippeket pedig fogadom csütörtök éjfélig.

Variációk egy témára

A legutóbbi jelentkezésem óta nem maradtam tétlen, csak elfoglalt férfiemberként időhiányban szenvedtem. De itt a pótlás ideje!
Szeretem a gyertyafényt. Különleges hangulata van, és talán ezért nagyon kedvesek nekem a különféle mécsestartók.  Ezért készítettem mindjárt többet is. Mivel még keresgetem önmagam, arra gondoltam, most nem "hagyományos" Tiffany mintákat kombinálok, hanem egyszerű geometriai elemeket alkalmazok, először a háromszöget. Próbáltam olyan üvegeket válogatni, amik kissé átlátszóak és jobban átengedik a fényt. Nagy kedvenceim mostanában a mindenféle üveggyöngyök, vagy nem is tudom hogyan nevezzem őket. Na és a tükör, amiből az alsó rész készült, gondolván majd visszaveri a fényt. Ezek összegyúrásából készítettem el ezt a néhány mécsestartót, melyek nagyon hasonlítanak, de mégis mások.

El tudnátok ti ilyeneket képzelni a saját otthonotokban? Vagy ajándékként kapva, miként vélekednétek?

Véget ért a játék

Első játékom a végéhez ért. Nagyon jó volt látni, olvasni a különféle tippeket, és közben gondolkodtam, miért éppen arra tippeltetek? Megírnátok nekem, milyen megfontolásból választottátok azt, amit? Nagyon kíváncsi lennék! Bár egy-két tippem azért van. Jöttek a válaszok, de sajnos sokan mellélőttek (szerencsére nem mindenki). Hiába mondtam hogy változtathattok, nem hallgattatok rám! Ugye-ugye? Egyébként biztos voltam benne, lesz helyes megfejtés. Olyannyira, hogy sorsolnom is kellett. Két alkotás vitte el a pálmát, a kék fényképkeret és a szalvétatartó. A kék fényképkeret a nagyobbik fiam barátjának készült az utolsó pillanatban, nagyon kutyafuttában ballagásra. Már nem is tudom miért kellett annyira sietni, miért nem volt rá idő. Ez volt a harmadik munkám. Most már akkor elmondom a másodikat is, így kerek. A tulipános papír zsebkendő tartó.

Az első művem bizony a szalvétatartó volt. 

Ez most is itthon van, nem adjuk senkinek, nagy becsben tartjuk. Csak az a baj, kissé magányos, de már van ötletem hogy párt készítsek neki. A nyertes pedig, aki megkapja a Boldogság Kék Madarát, hogy újabb és újabb szerencsét hozzon neki, nem más, mint

Bernadett.

Gratulálok a nyertesnek, a helyesen válaszolóknak, akiknek most nem kedvezett a szerencse, és köszönöm a részvételt minden kedves játék kedvelő érdeklődőmnek. Nagy örömömre szolgált ez a játék, lesz még máskor is, mert játszani jó. Játszani kell! Mindenkiben lakozik még azt hiszem a gyerekből, egy kicsike ember aki nem akar felnőni. Mindenki emlékszik még a gyermekkori élményeire, az apró vagy nagyobbacska csínytevéseire, az abból fakadó izgalmakra. Hasonlókra még akár ma is képesek lennénk! Vagy csak gondolatban eljátszani, mi lenne ha...? Ezért jó, ha megőrizzük gyermekkori énünk egy pici darabját, mert lehet hogy itt-ott már néha fáj, de a lelkünk ezáltal marad fiatal. 

Ilyen filozofikus gondolatokkal zárom az eredményhirdetést, és ne feledjétek, kíváncsi vagyok, miért éppen arra tippeltetek? És tudjátok mit? Leszek még én kíváncsi másra is, majd időnként kérdezgetek, ha nem baj. 

Kedves Bernadett! Tőled pedig kérek egy e-mailt az elérhetőségeddel, hogy mihamarabb röptethessem a madárkát. Fogadd tőlem nagy szeretettel!

Játék a kezdetekről

Első játékom határideje hamarosan lejár. Jöttek a tippek szép számmal, de a lehetőség még itt van. Gondoljátok meg jól! Mi is lehetett ami elsőként izgatta a fantáziámat? Mit is akarhattam? Vajon miért pont azt választottam? Lehet változtatni is akár eddigi elgondolásotokon, de az utolsó számít. Megmutatom a nyereményt is, hátha ösztönzőleg hat.

Tehát, aki szeretné ablakában látni a Boldogság Kék Madarát, az először is tippeljen, aztán nagyon szorítson hogy az ő megérzése legyen a jó, aztán esetleg ha elbizonytalanodott, akkor változtasson, aztán lehet azt gondolja "az első megérzés volt a jó", na ekkor már én sem tudom mi lenne a jó, de azért bízzatok a szerencsében! Most jól összezavartalak benneteket! Nagyon izgulok!

Végül de nem utolsó sorban, itt köszöntöm legújabb kedves érdeklődőimet Margot, Évit és Nyitnikéket.

Az első lámpa

Tegnap elkészült az első lámpám! Kis esti hangulatlámpa. Már ejtettem róla néhány szót, hogy készül, de nem akartam előre bemutatni. Teljes egészében saját munka, a talppal együtt, no és a villanyszereléssel. Nem akartam nagyon díszes talpat (lehet nem is tudtam volna olyat), a lényeg az üvegen legyen. A talpa inkább diszkrét és egyszerű. A minta is saját rajz alapján készült, és szakítva a hagyományokkal magasabb, mint amilyen széles.

Ez lett belőle...

...és ilyen felkapcsolva.

Egyébként a polcrendszer is saját munka, kb. 10 évvel ezelőttről, kezdődő asztalos korszakomból.

Az első keresztelő

Szeretettel köszöntöm legújabb olvasóimat, Monicat, Angéla-Bagirát, Szeguszt és a rejtőzködő Anonymust.
Örömmel jelenthetem be, a családi tanács meghozta döntését a kis csiga nevéről. Véleménykülönbségek merültek fel a döntéshozatalt illetően, először ki kellett dolgozni a szabályokat. Én azt akartam, mind a négyen válasszuk ki a nekünk legkedvesebbet, és ha lesz többség, az a nyerő. Ha mindnyájan mást választunk, sorsolunk. Leszavaztak! Sorrendet állítottunk fel az első három helyezésre, természetesen titkosan. Az első három pontot kapott, a második kettőt, a harmadik egyet. Aztán összeadtuk és izgultunk.

Ezennel eredményt hirdetek.

3. helyezett Csigusz (Cinella)

2. helyezett Csabiga (Bagira)

A nyertes név pedig:

Csusziga

(Monica)

Kedves Játékoskedvűek!

Mindenkinek nagyon köszönöm az ötleteket, külön köszönet a helyezetteknek, még nagyobb köszönet a keresztanyának, Monica-nak, aki a végén jött elő az aduval.

És hogy ne árválkodjon egyetlen tocsa-pont az oldalsávban, mindenki kap egy tocsa-t, a helyezettek kettőt, a névadó pedig hármat, hiszen megdolgoztatok érte. Így mindjárt jobban néz ki, nem?

De legközelebb szigorúbban adom a pontokat!

Elsők között is az első

Gyorsasági játékom apró nyereményét Susu érdemelte ki, hiszen olyan fergetegesen hamar megtalált, hogy leesett az állam. A láncok közül a balról második, piros-fehéret választotta, amit már néhány napja el is küldtem. Remélem gyorsan megkapja.

Kedves Susu!
Kívánom hogy leld benne örömöd, viseld egészséggel!

Lennél keresztanya?

Legutóbb jól megírtam mennyi időm volt Tiffanyzni. Na, azóta oda sem jutottam! De majd holnap! Úgy tervezem időben hazaérek munkából (bár ez sajnos nem csak rajtam múlik), nem lesz semmi extra dolgom, mehetek a lámpámhoz. Tiffanyldánál láttam, hogy a kedves kommentelők elnevezték egyik csodás művét, ami engem is nagyon megérintett. Eddig nem nagyon adtam nevet az elkészült daraboknak. De azt hiszem jó lenne, ha megfelelő névvel illethetnénk őket. Ezért arra szeretnélek kérni benneteket, hogy ha van kedvetek, kereszteljétek el egy-egy művemet. A javasolt nevekből pedig a családi tanács kiválasztja a szerinte megfelelőt. A névadó pedig kap egy piros pontot. Vagy nem is! Legyen más!
Mostantól a mértékegység: 1 tocsa.
Akinek összegyűlik 10 tocsa, az kap valami apróságot. Meglepit.
és van még néhány ötletem a tocsa szerzésre.

 Tehát akkor, kíváncsian várom a neveket.

Játék a kezdetekről

Újra itt vagyok!
Először is szeretettel köszöntöm Miaanyát és BN Mariannát, legújabb olvasóimat. Nagyon örülök nektek, gyertek sokszor!
Sajnos most a hétvégén annyi dolgom volt, hogy nem nagyon jutottam a géphez. Tegnap szinte egész nap Tiffanyztam. Délelőtt és délután izgalmas dolgokkal foglalkoztam, közben egy kis meccs, a fiaim csapata az 1-0 ellenére nagyon simán nyert. Na, de menjünk a Tiffanyra! Készül az első lámpám! Igaz hogy nem burás, csak olyan hangulatlámpa féle, de ígéretesnek tűnik. Hamarosan megláthatjátok. Ma favágás volt, hiszen készülni kell a télre, meg közben (mivel már régen csináltam ilyet, és a faipari gépek is előkerültek) asztaloskodtam a lámpához egy talpat. Szakítva a hagyományokkal ez a talp nem bronzból lesz, hanem keményfából. Kíváncsi leszek, mit mondtok majd rá? És bírom a kritikát, nem kell ám kímélni!

Van egy kis elmaradásom az előző bejegyzéshez kapcsolódóan. Nem árultam el, mi volt az első elkészített Tiffanym. Mi lenne ha kitalálnátok? Nézzétek meg a diavetítést, köztük van. Aki kitalálja kap valamit. Mit is? Egy pillangót, vagy egy madárkát, vagy van most egy jópofa béka ötletem (de ezt még nem készítettem el). Lehet ez is meglepetés? De az is lehet, többen is kitaláljátok. Akkor bizony sorsolok. A határidő legyen mondjuk 10 nap, azaz szeptember 14. éjfélig kérem a tippeket. Tippelhettek többször is, de csak az utolsót veszem figyelembe! A feltételek a szokásosak. Segítsetek! Legyen rendszeres olvasó, tegye ki a saját blogjára, mutassa be a kapott ajándékot. Rendben van így? Vagy valamit kihagytam? Majdcsak belejövök. Hát akkor, hajrá!

A kezdet

Még csak nemrég kezdtem el a Tiffanyval foglalkozni. Arra gondoltam, megosztom veletek, mi vitt erre az útra. Nos, már hosszú ideje szemezgettem a Tiffany lámpákkal, és nagyon vágytam rá, hogy egyszer nekem is legyen egy. Nézegettem a neten a különféle szépségeket, és Egerben is van egy-két üzlet, ahol fellelhető néhány darab, de őszintén szólva, azoktól nem voltam elájulva. Mikor egy kicsit jobban beleástam a dolgokba, akkor fedeztem fel, az üvegekből nem csak lámpa készíthető! Teljes volt a döbbenetem! Magamtól eszembe sem jutott ez a lehetőség! Elkezdett mocorogni a kisördög, mi lenne, ha megpróbálnám? Először is tanfolyam kell, gondoltam. Persze Egerben az sincs, mint ahogy szinte semmi, ami ehhez a tevékenységhez kell. Na és a mindenféle szerszám! Bújtam a netet. Találtam oktató videot, meg mindenféle hasznos és kevésbé hasznos segítséget. Elvetettem a tanfolyamot, jó nekem a távoktatás is. Ha a ház körül nem kell mestert hívni semmihez, akkor talán ez is menni fog. Kicsit félve kérdeztem életem párját, mit szólna ha...? Annyira tetszett neki a dolog, hogy azóta alig akar megválni bármitől, amit készítek. Bevásároltam egy úgy gondoltam kezdő készletet, ami azóta sokat bővült, de mindig úgy érzem, kell még más is. Csiszológépet pedig az akkori kollégáimmal készítettünk, ami néhány hónapig nagyszerűen működött, de sajnos nem volt jó a konstrukció, és feladta a harcot. Szerencsére nem szenvedtem áramütést, bár volt rá esély (mikor szétszedtem állt a motorban a víz). De akkor már tudtam, ezt folytatni fogom, úgyhogy beszereztem egy gyári gépet. Mivel üvegvágó még soha nem volt a kezemben, próbálkoztam ablaküveggel. Ment. Terveztem egy mintát, mert hát az egyszerű kezdő mivel is kezdhetne, ha nem saját ötlettel? Azért még óvatos voltam, először ablaküveg, a szineseket féltettem. Olyan jó lett, hogy csak félig készült el, úgy gondoltam, innentől mehet élesben. Hogy mi volt az első minta? Ezt még nem árulom el. Támadt egy ötletem... Figyeljetek, és hamarosan minden kiderül.

Vigyázz! Kész! Rajt!

Szeretettel köszöntöm kedves látogatóimat, a mai naptól elindult első blogomon. Izgatott vagyok, vár az ismeretlen. Nagy várakozással tekintek előre, remélem sokan lesznek kíváncsiak a munkáimra, a mondanivalómra. Terveim szerint elsősorban az alkotó tevékenységemről fog szólni, de azért majd még megspékelem ezzel-azzal. Bízom benne, hogy nem fogtok unatkozni! Sok segítséget kaptam az induláshoz, na kitől? Természetesen Anditól, akit a rutinos blogolók már jól ismernek. Aki pedig nem, ajánlom nézze meg. Csuda dolgokat láthat!

A megszületés örömére pedig, aki először megtalál és az első kommentet teszi ennél a bejegyzésnél, választhat egy apró ajándékot a képről. Természetesen a láncok közül (horgolni nem tudok, nem is akarok, az már tényleg nagyon nőies). A terítő az anyósom munkája, azt nem adhatom.
Sajnos most munkába kell mennem, nem láthatom gyülekeztek-e, és hogy ki lesz a leggyorsabb, legszerencsésebb? De Ti csak gyertek szépen, és maradjatok velem sokáig! A második, harmadik, sokadik se keseregjen, lesz még lehetőség játszani hamarosan. Délután újra jelentkezem.
Addig is mosolygós, szép napot kívánok mindenkinek!